Az a sorsom, hogy üvöltsenek az ablakom alatt. Már nem is zavar. Mindenhol ez van. Megszoktam, mint az egeret a padláson és a kiömlött kovászos uborkát a spájzban, amit nincs kedvem feltörölni. A különbség az, hogy itt, Dániában nem értem, mit üvöltenek a leharcolt hontalan-vikingek. Van ez a negyven körüli hölgy (az arcán a biobarázdák azonosíthatatlan kort mutatnak, nevezzük negyvennek), aki képes egész éjszaka fülsértő hangon beszélni fűhöz-fához, lekötött biciklihez, üres üveghez. Meg itt van a keskeny kínai, aki kantoni akcentusban beszéli az ostfyni dán nyelvjárást, és mindig pontosan négy koronát ajánl fel a kapu előtt a frissen vásárolt bolti csemegéért. Van slow-motion verekedés, dráma hegyes és törékeny csúcsokkal, néha egy kis kevéssé meggyőző bicikli- vagy redőnyrugdosás, de összegezve a tapasztaltakat, szégyellem, hogy eleinte veszedelmes vérsavótolvaj gangnek néztem őket. Nem akarnak ők mást, mint szelíden berúgni minden este az ingyensörtől, amit a kirken korshaerben osztogatnak (gondoltam már rá párszor, hogy meglátogatom).
relocated
2010.09.28. 21:37 bubastis2
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://thevoiceofalmassy.blog.hu/api/trackback/id/tr412330756
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
