The Voice of Almássy tér

Megátkoztak.

:)

Apámnak rosszul esett, és én sem szeretem, ha megátkoznak - vagy leköpnek, levizelnek, menstruációs vérrel lefröcskölnek, rám emelik a kosznya elejét - de a modern átkokat sem, ha leütnek, kirabolnak stb stb, mindig ugyanott vagyunk.

"...meg kell mosni, ennyi a titka", fiatal roma pár.

"...az otthonom a kockás nadrágom...", a 17. kerületi hólepte homokozó.

"Tudod, kettő személyiség lakozik benne, és nekem mindkettőt szeretnem kell."

...végre ismét itthon, Gutemberg tér.

A lány, akinek a nevetése üres volt, távoli és hideg, mint a kútba dobott üvegcipő hangja, örömtelen, elhaló, homályos.

Az a sorsom, hogy üvöltsenek az ablakom alatt. Már nem is zavar. Mindenhol ez van. Megszoktam, mint az egeret a padláson és a kiömlött kovászos uborkát a spájzban, amit nincs kedvem feltörölni. A különbség az, hogy itt, Dániában nem értem, mit üvöltenek a leharcolt hontalan-vikingek. Van ez a negyven körüli hölgy (az arcán a biobarázdák azonosíthatatlan kort mutatnak, nevezzük negyvennek), aki képes egész éjszaka fülsértő hangon beszélni fűhöz-fához, lekötött biciklihez, üres üveghez. Meg itt van a keskeny kínai, aki kantoni akcentusban beszéli az ostfyni dán nyelvjárást, és mindig pontosan négy koronát ajánl fel a kapu előtt a frissen vásárolt bolti csemegéért. Van slow-motion verekedés, dráma hegyes és törékeny csúcsokkal, néha egy kis kevéssé meggyőző bicikli- vagy redőnyrugdosás, de összegezve a tapasztaltakat, szégyellem, hogy eleinte veszedelmes vérsavótolvaj gangnek néztem őket. Nem akarnak ők mást, mint szelíden berúgni minden este az ingyensörtől, amit a kirken korshaerben osztogatnak (gondoltam már rá párszor, hogy meglátogatom).

"Na tessék! Kikapott az előbb, kikapott az előbb, és mégis arra megy! Mégis arra megy!"

"Öld meg! Öld meg!"

"Jár a pofád, de kapálni azt nem nagyon tudsz, ugye?", röpül az alázás. 

"Május után június jön, nem? Vagy július?", üti meg a fülem hazafelé a hetvennégyesen. Tanakodás követi. 

"Kedves Fidesz, LMP, és te geci MSZP és Jobbik! NE dugjátok el folyton szeméttel a postaládámat, mert már rég tudom, kire szavazok, basszátokmeg!!!", kiírás kampányidőben az Almássy tér 12 egyik postaládáján. 

"Na eztet nézd meg, nye", csodálkozik egy barátomon egy helyi búsman. 

"Nem kéne már többet inni, nem jut reggelre." - "Ne filozofálj." Törzsvendégek az Almássy téren, hajnali 4.

"Szerinted érdemes elmenni velük?"

"Érdemes, de akkor egy darabig nem jutsz haza."

"Hallod? Ki vagy te? Ki vagy te, bugris, hogy kölcsönkérd a lapátom?"

"Pusztulj! Pusztulj!", rugdossa elmerülten a kiskölyök a döglött rigót.

"Mit csináljak, muszáj hazamennem, ha senki nem kér el." tinilányok.

"Há mér csinálod ezt velem, Lesi Vanessza?", 9 év körüli kislány, háromszor egymás után.